1954-ben születtem Budapesten. Zeneszerző apám zongorán játszott, anyám a keramikus műhelyében az agyaggal, én pedig kezem lehetőségeit próbálgattam szabadon, míg iskolába nem kerültem. Balkezesnek itt nem volt szabad lennem, csak jobb kézzel tanulhattam meg írni, és ez sokáig gátolt a saját utam megtalálásában.
Magyart és oroszt sohasem tanítottam, ellenben voltam ablaktisztító, fordító, tolmács, idegenvezető, kiadói szerkesztő és cigánykutató néprajzos.
1990-ben lehetőségem nyílt egy közös munkában készülő mesekötet illusztrálására. Azóta festek. Szakmai segítséget Kádár János Miklóstól és Szentgyörgyi Józseftől kaptam.
* * *
Grabócz Gábor 2017 májusában elhunyt.